Egy dolgot le kell szögeznünk már az elején: a muszlim, és azon belül az arab világ egészen másként tekint Európára, mint azt kontinensünk közvélekedése, sztereotípiákban elképzeli. A Közel-Keleten élő lakosság egyik csoportja, - mely nyugatias, világi, szekuláris életmódot folytat (és így az iszlám vallás szerepe korlátozottabb náluk) - elfogadóbb kontinensünk értékrendjével, szokásaival és életfelfogásával kapcsolatban. (Sőt vonzó számukra az itteni, jobb életlehetőségek kihasználása is.) Ugyanakkor a térség népességének másik fele, - mely erősen kötődik az iszlámhoz és szorosan követi a muszlim előírásokat - ellenséges (és intoleráns) a nyugati világgal szemben.
Ez utóbbi réteg is további két alcsoportra oszlik: az archaikusan élő békés muszlimokra (síitákra és szunnitákra vegyesen, mely irányzatok eltérései most nem lényegesek) és az iszlamistákra, akik közt megtalálhatjuk a szalafistákat, vahabitákat, iszlám fundamentalistákat és a dzsihadistákat is. (Ezekről a fogalmakról bővebben is írtam már "az iszlamizmus szótára" című posztomban.) Az előbbi alcsoportba tartozók nem harcolnak senkivel, az utóbbiak viszont képesek bármire, akár gyilkolni is az "Allah akbar" (azaz Allah hatalmas) felkiáltással ajkukon. Tény, hogy az utóbbiak tábora az összes muszlim vallású lakosságon belül szinte elenyésző. (Ne feledjük: a Föld iszlám vallású népessége hamarosan eléri a két milliárd főt.) Ugyanakkor az is tény, hogy a muszlimok (főleg a fiatalok) képesek akár azonnal átkerülni egyik csoportból a másikba, és mondjuk az egyik pillanatban még nyugaton élve (asszimilálódva) dolgozni - szórakozni, a másikban pedig már szakállt növesztve, Koránt olvasgatva beállni shahidnak (öngyilkos dzsihadista merénylőnek). Láttuk ezt Mohamed Lahouaiej-Bouhlelnél is, aki nem régiben Nizzában ölt meg egy furgonnal 84 embert, vagy Dzsihad John -nál, aki lefejezős tevékenysége előtt londoni Rapper volt. De jó példa Mohamed Atta is, aki mielőtt 2001 szeptember 11-én a WTC -t leromboló Al-Kaida csoport élére állt volna, még világi életet élve építészetet tanult Kairóban és Németországban.
Szóval a Közel-Keleten és Észak Afrikában élő muszlimok két nagy csoportjában - a világias és vallásos rétegek körében - egyaránt megfigyelhető, hogy ők bizony kicsit másként ismerik a közös, keresztény - muszlim történelmet. Míg a világias életet élők csoportja ezzel kevéssé törődik (de azért képben van), addig a vallásosak (különösen az iszlamisták) soha nem tudják megbocsátani a múltat. És ezzel el is érkeztünk a poszt címében felvetett mondathoz, mely kérdéssé alakítva így szól: "miért épp Franciaországot támadják a terroristák?"
A választ részben a történelem adja meg. Körülbelül 700 évvel ezelőtt ugyanis, 1095 illetve 1291 közti 200 esztendőben a keresztény Európa valósággal legázolta a Közel.Keletet. A pápa hívására tízezrek indultak a Szentföldre muszlimokat ölni. Összesen 6 keresztes hadjáratban folyt gyilkolászás a Közel-Keleten. Ami pedig közös volt szinte mindegyik támadásban az a franciák részvétele. A kereszteseket még ma is frankoknak hívják az arab országokban sok helyen. (Ez általában a nyugatiakat is jelenti náluk.) A legelső nagy offenzívát is egy francia lovag, bizonyos Bouillon Gottfried vezette, aki aztán a muszlimoktól visszafoglalt Jeruzsálem első vezetője is lett (A Szent Sír őrzője). A franciák és más keresztes lovagok brutális kegyetlenséggel ölték meg a helyi iszlám vallásúakat, mondván az arabok nem keresztények így lelkük sincs, vagyis nem bűn megölni őket.
"Megöltek minden szaracént és törököt, akit csak találtak” - fogalmaz a Gesta Francorum mégpedig Jeuzsálem városának 1099 július 5-én zajló ostromáról. A források szerint a keresztény seregek szinte az összes jeruzsálemi muszlim lakossal végeztek, még a nőkkel, gyerekekkel is. Szó szerint vér folyt az utcákon. Néhol halmokban álltak a levágott fejek, kezek és lábak, és a hullák későbbi elégetése hónapokig tartott. A történelem egyik legkegyetlenebb és leginkább hidegvérű mészárlása zajlott azon a napon. A muszlimok évszázadokig emlegették és azóta sem felejtették el. A későbbiekben némileg pacifikálódott a térség, de a szentföldi keresztes államok 200 éves fennállása alatt a helyiekkel szembeni európai - francia gőg illetve lenézés végig megmaradt.
Nyilván az eltelt 700 év némileg azért "koptatta" a keresztesek korában lezajlott eseményekből fennmaradtakat, de ne áltassuk magunkat azzal, hogy a Közel-Keleten élők történelmi "emlékezetéből" teljesen törlődött volna mindez. A középkori keresztesek bűneit a frankok, franciák testesítették meg, ami átszűrődött a mai Franciaország felé megmutatkozó érzésekbe is. Amellett a franciák később gyarmatszerzőkként is megjelentek például Szíriában. Párizs az iszlamisták szemében a "bűn városa" lett.
De nézzük a történelmi okok mellett a többit is. Franciaországban 6-7 millió muszlim él (a népesség 10% -a) akiknek túlnyomó többsége már eleve ott született, sőt apja, nagyapja is az országban látta meg a napvilágot. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Franciaország 1830 és 1914 közt szinte egész Észak-Afrikát gyarmatosította. Egyes területek, például Algéria egészen 1962 -ig voltak Franciaország területei. Algéria nem is gyarmatként tartozott a franciákhoz, hanem tengeren túli megyeként.
Az algériai arabok hosszú évtizedeken keresztül úgy utazhattak szabadon Franciaországba, mint mondjuk az alföldi lakosok a Dunántúlra. Aztán az afrikai arab területek a XX. századra elérték önállósodásukat, ám ez sokszor csak komoly harcok árán valósulhatott meg. Algéria lakossága például 1954 és 1962 közt valóságos függetlenségi háborút vívott Franciaországgal. De Gaulle elnök csak 1962 március 18 -án írta alá az eviani szerződést (amivel létrejöhetett a független Algéria), ám a harcokban addig a napig 158 ezer helyi arab esett el. Erre az időpontra gyakorlatilag megszűnt a franciák gyarmatbirodalma.
A több mint egy teljes évszázadon át tartó francia - algériai összekapcsolódás egyik eredménye a nagy arányú betelepülés lett (és például az, hogy ma egész Észak-Afrikában értik a franciát). Kialakult egy francia-arab kevert kultúra, közös múlt, vegyes identitás. Az erős arab - francia múltbéli kapcsolatok különleges helyzetbe állították a Nyugat-európai országot. A beutazó és ott élő arabok gyorsan és könnyen tudnak megszerveződni, akciókat kitervelni és végrehajtani. Franciaország megkülönböztetett állam lett a terroristák térképén.
Végül harmadikként érdemes megemlítenünk, hogy Franciaország éppen a muszlimok magas aránya miatt ma könnyen destabilizálható állam. Bizonyos szempontból könnyű préda a vallási fanatikusok számára hiszen a francia városokban könnyen elérhető a káosz, a zűrzavar és a keresztény- muszlim ellentétek felszítása. Márpedig a terrorista hálózatok (pl. ISIS, Al-Kaida) egyik fő célja éppen a káosz teremtése, Európa meggyengítése és az iszlámot elutasítók elpusztítása.
Reméljük a jövő valami módon megoldja majd a vallási viszályokat, jelenleg sajnos minden az ellenkező irányba mutat.
Harmat Árpád Péter
Ma erről akartam beszélgetni egy kávé mellett