Ahogy a tudomány mind jobban fordul a világűr felé, úgy hallunk egyre többet az úgynevezett exobolygókról, melyek mára a környező égitestek (Hold, Mars ... stb) után következő legfontosabb kutatási célpontjainkká váltak. De mik is azok az "exobolygók"? Extraszoláris, röviden exobolygóknak azokat az égitesteket nevezzük, melyek a Naprendszeren (Solas System) kívül, idegen csillagok körül keringenek, a Földtől több fényévnyi távolságban.
A legelső exobolygót, amit tudományosan is igazolt módon azonosítottak, az "51 Pegasi b" volt, melyet két svájci csillagász - Michael Mayor és Didier Queloz - fedezett fel 1995 oktober 6-án, mintegy 50 fényév távolságban. A hatalmas hír a Nature magazin hasábjain volt először olvasható. A névadó Pegazus egyébként a görög mitológiában egy szárnyas ló, mely Poszeidon (tengeristen) gyermekeként "született" és az istenek fő segítőtársa lett. Az 51 Pegasi b egyébként olyan közel kering csillagához, hogy felszínén 1300 fok van. (A távolság 8 millió km, míg a Föld 149,6 millió km -re kering a Naptól.)
A Pegasi felfedezését követően óriási tempóban következtek a további észlelések, 1995 óta már közel két ezer exobolygót azonosítottak. A hozzánk legközelebbi a "Proxima b" melyet 2016-ban fedeztek fel, alig 4,2 fényévnyi távolságban. (A Naprendszer határa egyébként tőlünk 1 fényévre található.) Ami adatait illeti: sugara 1,27-szer, sugara 1,1-szer nagyobb a Földénél, melyhez egyébként több tényezőt illetően is hasonlít, például abban, hogy szintén kőzetbolygó. Szakértők szerint a Proximának lehet saját atmoszférája, nitrogén és szén-dioxid összetételű légköre.
Az exobolygók észleléseinek központja 2009 óta a Kepler űrtávcső, melyet a Kennedy űrközpontból (Florida) indítottak Nap körüli pályára. Eddig mintegy 1700 exobolygót fedezett fel, az alig 1,4 méter átmérőjű szerkezet. Bár ezek közül, csak 149 ről derült ki az, hogy valódi exobolygó (95 volt újonnan felfedezett planéta). Legfőbb kutatási módszere a "Fedési módszer" mely a csillagok fényének változásaira épít, ha azok előtt egy körülöttük keringő bolygó halad el.
Élet lehetősége az exobolygókon
Az exobolygókat ma már az élet kialakulása szempontjából is vizsgálják. Azonban tény: a sok-sok felfedezett égitest több mint 90% -a esetében szóba sem jöhet a földihez hasonló élet lehetősége, mégpedig 6 tényező - a szilárd kőzetfelszín, a megfelelő légkör, a káros sugárzást megakadályozó mágnesesség, a víz és a megfelelő hőmérséklet, illetve felszíni nyomás - hiánya miatt. Mégis, a kutatók szerint azért akadnak olyan Naprendszeren kívüli bolygók, melyek nagy valószínűséggel megfelelhetnek az élethez szükséges minimál-feltételeknek.
Ilyen a 2010 szeptemberében felfedezett, tőlünk 20 fényévnyire keringő Gliese 581g, mely a Libra (Mérleg) csillagképben található és háromszor nagyobb, mint a Föld. A másik élet kialakulására alkalmasnak tartott exobolygó, a Gliese Cc, mely 22 fényévre van tőlünk, a Skorpió csillagképben (és 2012 óta ismert). További jelöltek: Kelper 22b (600 fényévre), HD85512b (35 fényévre) és a Gliese 581d (20 fényévre).
Sajnos a felsorolt égitestek egyelőre elérhetetlen távolságban vannak tőlünk, hiszen eddig az emberiség legmesszebb, 384 ezer kilométerre jutott, a Holdig. Egy fényév pedig 9.46 billió (9.46 ezermilliárd) km, amit jelenlegi eszközeinkkel sok-sok ezer év alatt tudnánk csak megtenni. A 17 km/s sebességre képes Voyager 1 űrszondának is (mely 1977 óta, vagyis 40 éve halad a Naprendszerben) több, mint 17 ezer év kell egy fényév megtételéhez. (A szonda egyébként 2017 augusztusában a Naptól 22 milliárd kilométerre járt, ami egy fényévnek csupán 0,23 százaléka.) Ha a Naprendszer határát a Kuiper-övhöz kötjük - ami a Naptól 30-50 csillagászati egységre (azaz 4,5 - 7,5 milliárd km -re) van, a Neptunusz pályáján alig túl - akkor a Voyager-1 űrszonda már elhagyta csillagrendszerünket; ha viszont elfogadjuk, hogy a Naprendszer szélét az Oort-felhő jelenti, ami nagyjából egy fényévre van Naptól (7,5-15 billió km -re), akkor az űrszonda még bőven a Naprendszeren belül jár (és soha nem hagyja el azt). Hogy az arányokat érzékeltessük: ha van egy focipálya, és annak alapvonalán fekszik a Nap, akkor tőle 8 cm -en belül lennének az ismert bolygók a Neptunusszal bezárólag és a pálya túlsó alapvonala lenne az egy fényév távolság (és az Oort-felhő, vagyis a Naprendszer vége.)
A Mars jelenleg az új reális célpont, de oda is 9 hónap lenne az út, hiszen még hozzánk legközelebbi helyzetében is 56 millió kilométerre kering. (Legközelebb 2035-ben tehetünk kísérletet meghódítására.) Komolyabb, csillagközi utazásokhoz, a Naprendszer határainak eléréséhez illetve a legközelebbi exobolygók meghódításához teljesen új alapokon működő űrhajókra és új rakétatechnológiára lenne szükség (sőt az emberi test hibernálásának kifejlesztésére). De ettől jelenlegi tudásunk még nagyon messze ven.
Az exobolygók az emberiség számára rejtélyes égitestek, fantáziánk és képzeletvilágunk különleges célpontjai, melyekről jelenleg milliónyi dolgot feltételezünk, akár azt is, hogy fejlett civilizációkat rejtenek. A bizonyosság megszerzése vagy akár csak több információ begyűjtése azonban sok-sok évtizedre, vagy évszázadra van korunktól.
Ha tetszett a poszt, keresd Facebook oldalunkat is!
2018.03.11. (19:29)
***