Mindenkinek jár egy kávészünet valamilyen érdekes témával

Kávészünet

Szenilla nyomában, gyerekekkel kikapcsolódva [6]

2016. július 08. - Harmat Árpád Péter

Ha az ember a gyermekeinek keres valami jó kis mozifilmet (mesét, rajz-animációt, ilyesmit) – mégpedig egy közösen eltöltött, szórakoztató délután reményében – akkor azért fel van adva számára a lecke. Például azért, mert több elvárása is akadhat a kiválasztandó filmmel kapcsolatban. Mondjuk, hogy legyen ízléses, színvonalas és esetleg nevettető. Aztán ha ezeken túlmenően még van benne valami kis eredetiség vagy netán tanulság is, akkor az már igazán afféle hab a tortán érzést kelt benne (és teljes az „elájulás”) Nos, a „Szenilla nyomában” ilyen film volt számunkra.

szenilla.jpg

Amolyan „apanap” keretében, egy szépen megtervezett programsorozat egyik „állomásaként”, egy kínai ebédet követően és egy kirándulós - játszóterezős késődélután felvezetőjeként jutottunk el a moziba. Csak hárman: Apa-lánya-fia. Mit mondjak, nem volt könnyű kieszelnem egy egész napnyi programot hármunk számára úgy, hogy az  egyformán megfeleljen a 9 éves lányomnak, a 7 éves kisfiamnak és még a családi költségvetésen is átmenjen a dolog. Azért próbálkozik az ember és ha már teszi, igyekszik kreatív lenni. Olyasmi kell, amiben van szabadban mozgás, kultúra, játék és persze szórakozás is. Na, ezen a ponton jött a képbe a mozi. A szabadban mozgást kipipáltuk a kirándulással és játszóterezéssel, a kultúrát illetően ott volt a félórás könyvboltozás (könyvtárazás), szórakozásnak meg kiszúrtuk a "Szenilla nyomábant".

A filmet illetően nagy volt bennünk a várakozás. Én a „Jégkorszak” - „Táncoló talpak” - „Madagaszkár" hármasához közelítő színvonalat vártam (bár a Némó nyomában, - vagyis az első rész -  igazából nem érte el nálam ezt a legfelső szintet). A Zootropolis viszont magasra tette a lécet és az előbb említett hármashoz jött fel negyediknek. Ezek után arra gondoltam: hátha a „Szenilla nyomában” is lesz ilyen jó. És lett. Simán. Mindhármunk szerint.

A sztori: Szenilla elveszti a szüleit, így keresni kezdik őket, a többiek meg őt. Aztán, …. Nem lövöm le a poént és spoilerezni sem akarok, de szenzációs az egész. Kacagtatóak a jelenetek, mozgalmas a kivitelezés, színvonalasak a rajzok, és jók a karakterek. És még mondanivaló is akad. Például, hogy bízz magadban, szeresd a barátaidat (mert fontosak) és légy találékony az életben. A „Szenilla nyomában” hozza ezeket a tanulságokat. Tetszett, hogy nem voltak erőltetettek a jelenetek, tetszett, hogy 43 éves fejjel is végig tudtam izgulni a kis halak kalandjait, tetszett, hogy a készítők földön, égen, levegőben is egyformán vitték a cselekményt (ami azért nem semmi, tekintve, hogy mégis csak tengeri állatok a főszereplők), tetszett, hogy az állatok mind segítették egymást, így nem volt a filmben gonoszság, tetszett a zene, és tetszett, hogy az egészből az jött le minden gyereknek, hogy szeressék szüleiket, barátaikat és az életet. Sütött az eredetiség és a kreativitás a filmből. 

Jó kis délután volt számunkra, így azt tanácsolom minden mozit tervező szülőtársamnak, hogy ha az egész nyáron csak havi egy filmet terveznek megnézni, akkor a július havi gyermekfilm legyen a Szenilla nyomában. Mert élvezni fogjátok. Nagyon.

Na, erről akartam ma egy kávé mellett beszélgetni veletek!

A bejegyzés trackback címe:

https://kaveszunetben.blog.hu/api/trackback/id/tr78874162

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.