Mindenkinek jár egy kávészünet valamilyen érdekes témával

Kávészünet

Éjszakai ragadozók, egy döbbenetes film [26.]

2017. május 21. - Lector Oris

Éppen hat hónappal a magyarországi mozi premier után láttam az Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals) című amerikai thrillert Amy Adams (Érkezés), Jake Gyllenhaal (Mélyütés, Túl a barátságon) és Michael Shannon (Az acélember) főszereplésével, egy teljesen kezdő rendező: Tom Ford készítésében. A filmet a kritikusok jó része 2016 egyik legjobb alkotásának tartja és mi tagadás, valóban nehéz az embernek kivonnia magát a sztori és a főszereplők játékának hatása alól. Egyszerre ledöbbentő, ijesztő és izgalmas. Kényelmetlenül szembesít bennünket az "én mit tennék az ő helyében" kérdéssel. Az egész egy kemény, akciódráma (ha létezik ilyen) egy letaglózó történet keretei között. 

ejszakai_ragadozok1.jpg

A film sztorija voltaképpen három szálon fut: láthatunk egy gazdag 30 -as nőt, Susan Morrow -t (Amy Adams) aki jómódban él és egy művészeti galériát vezet, boldogtalan házasságban élve műkincs-kereskedő férjével; láthatunk pár fejezetet egy párkapcsolatból az említett hölgy múltjában előző férjével, Edwarddal (Jake Gyllenhaal) és végül láthatunk egy egészen elképesztő kegyetlen történetet, ami egy könyv sztorija Edward tollából (a nőnek elküldve). A háromból ez a legutóbbi a leginkább letaglózó, hiszen egy hétköznapi esetként indulva véres végkifejletet mutat a nézőnek.

Innentől spoileres az elemzésem. Ha még nem láttad a filmet, fontold meg, hogy elolvasod e posztom folytatását. Döntésedhez annyit, hogy az "Éjszakai ragadozók" olyan film, ami szerintem a sztori ismeretében is ütős tud lenni. De persze te tudod.

Visszatérve a filmhez: Edward könyvében egy család utazik valahová: apa, anya és egy 16-17 körüli kamaszlány. Az apát (Tony Hastingsot) szintén Jake Gyllenhaal alakítja (mégpedig szakállban), az anyát Isla Fisher jeleníti meg, a kamaszlány megformálója pedig Ellie Bamber. Útjuk elhagyott, sivatagos vidéken visz keresztül, ahol egy fiatalokból álló társaság az éjszaka közepén leszorítja őket az útról. Innen indul a borzalom: az apát elkülönítik és a sivatag egyik mellékútjának végén sorsára hagyják, az anyát és lányát pedig egy közeli tanyára viszik, ahol mindkettőt megerőszakolják és megölik. Egy ponton a férfi választás előtt áll, ugyanis miután kiteszik visszajönnek megkeresni (meggondolva magukat). Ekkor a pasas tépelődik kicsit, mit tegyen: adja fel magát és ezzel elérheti, hogy családja után vigyék, de megkockáztatva, hogy megölik, vagy bújjon el, megreszkírozva, hogy soha nem tudja meg hová vitték feleségét és lányát, de megúszva, hogy kinyírják. Az elbújást választja.

ejszakai_ragadozok2.jpg

A magam részéről, én már ezen a ponton nagyon elgondolkodtam: mit tennék? De egy perc után már tudtam is a választ: én bizony feladtam volna rejtekhelyem és velük mentem volna, hogy a családom után vigyenek. Így esélyem lett volna megmenteni valahogy őket, ha meg nem sikerül, legalább velük halok meg. Nélkülük úgy sem akarnék tovább élni. Edward viszont nem így tett, amiért később, a tragédia után iszonyú lelkiismeret furdalás gyötörte.

De persze a tépelődések sorának ezzel nincs vége: a néző azon zaklatja fel magát a film közepén, hogy vajon képes lenne e feldolgozni mindazt, ami a főhőssel, a családapával történik? Akarna e bosszút állni? Keresné e a tetteseket, vagy inkább saját gyászával foglalkozna? Egyáltalán TUDNA e tovább élni egy ilyen tragédia után? A filmbeli karakter a helyi rendőrfőnökkel (nyomozóval), a zseniális alakítást nyújtó Michael Shannon -nal (filmbeli neve: Bobby Andes felügyelő) összeállva a bosszú mellett dönt és végül elfogja a bandavezért. Itt jön a harmadik dilemma: vajon ki mit tenne az illetővel? Átadná a bíróságnak (de akkor esetleg bizonyíték hiányában felmentenék), vagy maga szolgáltatna igazságot? Ha igen, volna e hozzá elég ereje? Meg is kínozná, vagy csak megölné? Kényelmetlen kérdések és magunkba nézést követelnek. Ez is a film célja. Tony Hastings igazságot akar, ami csak részben sikerül neki. De a legvégét nem áruljuk el.

ejszakai_ragadozok3.jpg

Ami a film másik két szálát illeti: Susan Morrow (Amy Adams) múltja és jelene szomorú, hibákkal teli és üres. És mindezt csakis magának köszönheti. Rosszul méri fel ugyanis első férjét, Edwardot és elhamarkodott döntéssel elhagyja, gyermekét elveteti, majd új férjet választ magának. Ezzel óriási fájdalmat okoz, Edward pedig 20 évvel később egy regényben írja ki magából ezt a fájdalmat. Regénye az a véres történet, amit fentebb olvasható. Ez az a sztori, amit kiadás előtt elküld Susannak ("for Susan" felvezetéssel). 

Itt megint nagyon el lehet gondolkodni: most akkor mi is a kapcsolat? Miért éppen ilyen történetet ír Edward és küld el első feleségének? Talán vele történt meg későbbi életében mindez (először én is erre gondoltam), vagy inkább a regénybeli családapa mérhetetlen fájdalmát így méri saját, magánéleti fájdalmához? Ahhoz a fájdalomhoz, amit Susan okozott mikor elhagyta és elvetette közös gyermeküket? Persze idővel kiderül: az utóbbiról lehet inkább szó.

A címben szereplő "éjszakai ragadozók" kifejezés nem azokat a kegyetlen éjjeli támadókat takarja, akik Edward könyvében megölik a családapa feleségét és lányát, hanem Susant és Edwardot. Ők azok, akik éjjelente nem aludva, kétségek közt hányódva vívódnak és vágynak egy másik életre egészen válásukig. A film rengeteg elgondolkodtató kérdést vet fel: milyen a jó házasság, mire vagyunk képesek szeretteinkért, mekkora fájdalom viselhető még el, milyen következményei lehetnek jó és rossz döntéseinknek. Ugyanakkor az egész mű végtelenül nyomasztó, a tüdőrákos nyomozótól, a megerőszakolt és agyonvert áldozatokig és a döbbenetes végkifejletig, amit nem árulunk el.

Ami a szereplőket illeti: ennél a filmnél élesen külön kezelendő karakter és színészi játék. Ugyanis például Edward karaktere egy mély, sokszintű figura, ugyanakkor Jake Gyllenhaal egy meglehetősen enervált és szűkszavú szereplőt csinál belőle. Susan Morrow karaktere egy megkeseredett, szomorú, de problémáin folyamatosan őrlődő nő képét vetíti elénk, amit Amy Adams sajnos csak 80-90 százalékban tud hozni. A feladat kicsit mindkettőjüknek kemény dió, ez az igazság. És ez alul-hangolja az egész filmet. A rendezés formabontó, de kicsit szétszórt és aránytalanságokkal teli, meglehetősen sok "üresjárattal".

Összességében azért az "Éjszakai ragadozók" egy különleges, gondolatébresztő és megdöbbentő filmalkotás. Ajánlani tudom a valódi érzéseket átélni szerető, intellektuálisan érzékeny, empatikus és gondolkodni szerető, igényesebb filmkedvelőknek, akik képesek feldolgozni a történet kegyetlenségeit.

Értékelésem: 7,5 / 10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, keresd Facebook oldalunkat is!

2logo_kaveszunetben.jpg

2017.05.21.(23:30)

A bejegyzés trackback címe:

https://kaveszunetben.blog.hu/api/trackback/id/tr7612529809

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

GézaBá 2017.05.22. 16:07:54

Jó filmelemzés, ha tudom, megnézem.
Ugyanakkor zavar, hogy a kritikusok nem képesek szabadulni attól az axiómának vélt dologtól, hogy az embereknek szabad akaratuk van. Teljesen életidegennek tartom, hogy egy ember vívódik a döntései miatt. Ha valamit megtettem, akkor onnantól fogva csak az lehet a helyes döntés, abszolút gyenge jellem, ha valaki felülbírálja a korábbi cselekedetét.
De az írás jó.

Lector Oris 2017.05.22. 20:09:43

@GézaBá: köszi az elismerő szavakat.
Ami felvetésed illeti: azt hiszem sokfélék vagyunk. Van aki valóban olyan mint te: hoz egy döntést és azt soha nem bánja meg. De vannak sokan, akik nem így működnek. Egyébként én sem. Számtalanszor előfordult már velem, hogy rágódtam egy-egy döntésemen és később megbántam, hogy elsietve döntöttem. Vagy mondjuk dühből, nem teljesen átgondoltan.

Ez a fickó a filmben biztos, hogy sokat rágódott a döntésén. Mert amikor meghozta még nem tudhatta, hogy feleségét és lányát brutálisan meg fogják erőszakolni és ölni. Ha előre tudja, talán másképpen dönt. Mondjuk úgy, hogy a huligánokkal megy. (Ahogyan én is tettem volna.) Mert így esetleg tehet valamit: megszöknek, rábeszéli őket, hogy ne vaduljanak be, esetleg feláldozva magát elriasztja őket valahogy, segítségért kiállt jó időben, megsebesíti az egyiket, mire a többi feladja az erőszak tervét és sorolhatnám a lehetőségeket!

DE

nem így döntött, hanem úgy, hogy önmagát menti. EZ pedig később sokszor kísértette. Az önvád pedig borzasztó dolog.

level42 2017.05.22. 23:08:04

A film szerintem is zseniális. Az elmúlt év legjobb filmje szerintem. Oly sok filmet vártunk idén, aztán csalódni kellett... de ez pont azt mutatja meg, hogy a valóságban milyen zsigeri döntéseket tudunk hozni, pedig lehet, hogy a fickó is ugyanazt gondolta magáról, - mint itt a fenti két hozzászóló is... - hogy ők bizonyára úgy döntenének, hogy elmentek volna a fickóval megmenteni a családot. Mindig sokkal jobbat képzelünk magunkról... "én sohasem válnék el, én nem tudnék megölni senkit, s én ha politikus lennék, akkor sokkal jobban csinálnám", blá,blá, blá. Szép is lenne. De akkor nem születnének ilyen filmek. Mert ezek a filmek tükröt tartanak nekünk, hogy lásd ilyen az ember. A bűn rabságban akar tartani, s pont azzal vesz rá, hogy először mentsd magad - ez jó neked! - majd később bánd meg és pusztísd el önmagadat is!
Mindenkinek ajánlom ezt a filmet, de nem mindenkinek fogja bírni a gyomra. A rendező előző filmje is nagyon tetszett (Az egyedülálló férfi), aki hirtelen a semmiből bukkant fel, és ez már a második filmje amivel akkorát robbantott, hogy muszáj őt már komolyan venni. Sőt tanulni tőle...