Az Amerikai Egyesült Államok politikai berendezkedésére az ország megalakulása óta (1783) jellemző az úgynevezett politikai váltógazdaság rendszere, amikor két nagy párt felváltva veszi kezébe a kormányzást.
Kép forrása: mprnews.org
Ez a két párt kezdetben, Andrew Jackson elnöksége előtt (1825-1829) még Föderalista és Antiföderalista néven létezett, majd később, napjainkig terjedően a demokrata illetve republikánus párt nevet kapta. Andrew Jackson megátalkodott, konok és erőszakos természetével kiérdemelte a "jackass" (hím szamár) gúnynevet, melyet később sorra megkaptak a demokraták, mígnem büszke szimbólumukká vált (máig) a szamár. A Republikánus Párt szimbóluma három évtizeddel később keletkezett, amikor a polgárháború küszöbén Abraham Lincoln - az Egyesült Államok föderatív, unionista berendezkedéséhez minden áron ragaszkodva - meghátrálás nélküli előretörést ígérve egy elefánthoz hasonlította az északiak harcmodorát. Így vált az antiföderalistákból lett déli demokraták szimbóluma a szamár, az északi föderalista republikánusoké pedig az elefánt.
A kép forrása: clipart-library.com
Később a polgárháború után a két párt támogatottsága nem követte szorosan a korábbi észak - dél alapú megosztottságot, bár a XX. századra jellemzővé vált, hogy a keleti és nyugati part nagyvárosaiban többször tudtak nyerni a demokraták, míg a középnyugatot sokszor a republikánusok vitték el (így volt ez most is, a Trump - Biden választási harcban).
Jelentős különbségek mutatkoznak a két párt szavazói-támogatói körét illetően is, melyet sok közvélemény-kutató vizsgált már, megállapítva, hogy bár nem nagyon lehet kizárólagosságokat és általánosításokat említeni, mégis körvonalazható két tábor. Egyik oldalon a konzervatív felfogású (gyakran nacionalista), Európában jobboldalinak megfelelő, fehér-többségű középrétegek állnak, nagy részben a messzi középnyugaton (Montana-Kansas-Texas vonalon). Jellemzően republikánus szavazók a fegyveres testületek tagjai, a rendőrök és katonák is. Ezzel a táborral szemben a másik oldalon lévő demokrata szavazók közt nagyon sok a színesbőrű, a latin származású (spanyol ajkú), a nagyvárosokban élő szegény, illetve a polgári középrétegbe tartozó értelmiségi és művész. (A filmvilág többsége is rendszerint a demokrata elnökjelölteket támogatja.)
Ha az elmúlt két választást nézzük (a 2016-os és idei voksolást - lásd fenti térképünket), feltűnhet, hogy a három legnagyobb amerikai város, Los Angeles (és vele egész Kalifornia), New York illetve Chicago (és vele Illinois) demokrata többségűnek mondható. (Ezek mind 4 éve, mind pedig idén a demokrata jelöltet támogatták.)
Az USA történetében az egyes demokrata és republikánus ciklusok egymást követték. A két leghosszabb ideig tartó republikánus korszak: 1869 - 1885 közt, illetve 1897 - 1913 közötti években következett és a polgárháború utáni 16 éves rekonstrukciós korszakként, illetve a századforduló 16 éves fellendülési periódusaként vonult be Amerika történetébe (utóbbi Theodore Roosevelthez kötődik leginkább). Ami a leghosszabb demokrata időszakot illeti: ez 1933 és 1953 között tartott (leginkább Franklin Delano Roosevelt elnöksége alatt).
Az USA elnökei az utóbbi 100 évben (a kép forrása: fabius.blog.hu)
Érdekes eredményt hoz az egyes nagy történelmi események alapján történő vizsgálódás is, ha megnézzük, hogy mely korszakban, melyik párt irányította Amerikát. A polgárháborút követően és a századfordulón is - mint már említettük - republikánus volt a vezetés, ám a két világháború alatt végig demokrata elnökök és kabinetek kormányozták az Egyesült Államokat (Woodrow Wilson 1913 - 1921 között, így az I. világháborúban is, Franklin D. Roosevelt 1933 - 1945 között, a második nagy világégés alatt). A vietnámi háború már vegyesen alakult: előbb 1963-1969 közt Lyndon B. Johnson demokrataként, majd 1969-1973 közt Richard Nixon republikánusként birtokolta a Fehér Házat. Kiemelt jelentőségű a hidegháború lezárulása, mely Ronald Reagan és idősebb George Bush, összesen 12 évig tartó republikánus időszakában történt, 1981 - 1993 között.
A legelterjedtebb közvélekedés szerint a polgárháború utáni amerikai történelem legjobb demokrata elnöke egyértelműen Franlkin D. Roosevelt volt, ugyanakkor a republikánusokat illetően már erősen megoszlanak a vélemények, mégpedig négy jelölt között: Lincoln, Theodore Roosevelt, Eisenhower és Ronald Reagan. Mindegyiküket sikeresnek lehet nevezni, más-más okokból. Ráadásul ott vannak mindkét oldal nagy, XVIII. századi "ikonjai" (az alapító atyák) Thomas Jefferson a demokratáknál, Monroe és Adams a republikánusoknál.
Nehéz tehát mérleget vonni arról, hogy a republikánusok vagy demokraták pártja volt e sikeresebb a történelemben. Ennek fő oka, hogy a kérdés rengeteg szubjektumot rejt: mit tekintünk például sikernek (gazdasági fellendülést, pacifista külpolitikát vagyis a háborúk elkerülését esetleg a belső békét ... stb), mihez kötjük egy-egy elnök megítélését (szavahihetőség, bizonyos elvek képviselete ... stb), mennyire fontos számunkra egy-egy világnézet hű képviselete (hagyományőrzés, progresszivitás, erős szociálpolitika, patriotizmus) és sorolhatnánk a szempontokat. (Személyes kedvenceim közé tartozik például a demokratáknál John F. Kennedy és Bill Clinton, akiket jó elnököknek tartok, de akik ugyanakkor meglehetősen megosztó személyiségek a mai napig.)
Összefoglalva: megfelelő tájékozódás után alighanem magunknak kell döntenünk a pártok és elnökök megítélése kérdésében. Akárcsak a szimpátiát és hitelességet illetően most, Trump és Biden vetélkedése kapcsán.
Felhasznált és ajánlott irodalom:
- Sellers-May-McMillan: Az Egyesült Államok története. Maecenas Könyvek, Bp. 1995.
- Hahner Péter: Az USA elnökei. Animus Kiadó, Bp., 2012.
Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!
2020.11.09.17:30