A Forbes magazin egy tavaly júniusi cikkében - melyről a 24.hu számolt be - 1983 milliárd forintra taksálja a 2024-es budapesti olimpia költségeit. A PricewaterhouseCoopers nemzetközi tanácsadó vállalat - és az ő számításaik alapján a Monumentum Mozgalom, mely jelenleg aláírásokat gyűjt az olimpia nálunk történő megtartása ellen - óvatosabban saccolva, megvalósíthatósági tanulmányában 774 milliárd forintra becsüli a sportrendezvény beruházási költségeit. Ebből egyébként közel 200 milliárd lenne a sport létesítményekre fordítandó összeg. Az Index szerint minden magyarra 165 ezer forint kiadás jutna. Ugyanakkor tény: az elmúlt három olimpia (Rio, London, Peking) végül mind sokkal többe kerültek, mint azt az előzetes becslések mutatták. Így inkább kétszeres szorzóval érdemes kalkulálni, és nagyjából 1500 milliárd körüli összeggel számolni, amit Budapest esetében a sajnos szükséges biztonsági és infrasrtukturális költségek tovább módosíthatnak, felfelé mozdítva a végső számot. Bár tény az is, hogy az utolsó három olimpia nagyon eltérő végösszegből jött ki: 2008-ban a pekingi olimpia például még 6,5 milliárd dollárba (kb. 1900 milliárd forintba) került, négy évvel később, a londoni, már 15 milliárd dollárt (4320 milliárd forintot) igényelt, a riói pontos költségeit pedig még ugyan nem tudjuk, de 4-4,5 milliárd dollárra (1152 milliárd forintra) tervezték. (Ami valószínűleg megduplázódott és jó 2000 milliárd forint feletti lett.)
Az olimpiai pályázat 9 nagykövete, 2016 november /fotó: MTI-Illyés Tibor/
És most nézzük a dolog másik oldalát. Akár 800 milliárd, akár 1500 milliárd forint lenne a "végszámla", az olimpia bizony nagyon szép dolog. Nemzeti büszkeséggel tölthet el bennünket, hogy kis hazánk a világ figyelmének fókuszába kerülhet, bemutathatjuk országunkat, hagyományainkat, csodálatos fővárosunkat a Föld minden országa számára és nem utolsó sorban a beruházásokkal (melyek itt maradnak) modernizálhatjuk Budapestet is. Ráadásul egyes kalkulációk szerint az egész még nyereséges is lehet, és a "beleölt" 1500 milliárd Ft kétszerese is visszajöhet. (Bár ha a kiadások elérnék a londoni olimpia 4300 milliárdos költségeit mindez már sajnos nem igaz.) Ugyanakkor új munkahelyek létesülnének, növekedne a GDP, javulna a versenyképességünk, modernebb lenne úthálózatunk (és repterünk), illetve lényegesen jobb lenne közlekedési rendszerünk is.
Egy olimpia mindig szívmelengető dolog, hiszen a rendező ország a világ színpadára léphet az érdeklődés fókuszába kerülhet és később a nagyobb ismertséggel együtt járó növekvő idegenforgalom vagy beruházási kedv révén több módon is profitálhat a megrendezésből. Mindehhez azonban elő kell teremteni egy hatalmas összeget. Közgazdászként és a témához kapcsolódó összes hozzáférhető adatot, statisztikát átböngészve, a korábbi olimpiák tervezett majd valós költségvetéseit is áttekintve kijelentem: minimum 2000 milliárd forint szükséges. Alsó hangon, ... okos költésekkel, átgondolt tervezéssel, ... korrupció, illetve csalások nélkül! (Ilyesmi csak a mesében lehet, vajon?)
Egyfelől 46 évesen szeretném még megérni és büszkén átélni azt a felemelő érzést, hogy szeretett hazám olimpiát rendez. ... Másfelől belátom: az, hogy szeretnénk valamit, még nem biztos, hogy lehetővé is teszi számunkra annak megvalósulását. ... Végül: ha csakugyan rendelkezésünkre áll 2000 milliárd, nem inkább gyermekeink jövőjét (oktatás), vagy betegeink sorsát (egészségügy) kellene inkább rendbe tennünk?
A budapesti, magyar olimpia nagy álom minden magyar számára és azt tartja a mondás: merjünk nagyot álmodni. A kérdés csak az: ezúttal álmodás közben mekkora az a takaró, amin túlnyújtózkodhatunk?
... Mindenesetre szeptember 13-án eldől, hogy ki rendezheti az olimpiát: Los Angeles, Párizs vagy Budapest.