A Mars a hozzánk legközelebb keringő bolygók egyike, valójában egyik szomszédunk a Naprendszerben. A környező kőzetbolygók közül a Naphoz közelebbi szomszédunk a Vénusz (melynek felületén állandóan 500 fokos hőség tombol, ám mérete és tömege a Földéhez hasonló), másik "oldalon" pedig a Mars folytatja örök útját (saját pályáján) és ugyan sokkal kisebb méretű mint a Föld, ám felületén lényegesen elviselhetőbb hőmérséklet jellemző (már ha annak vesszük a mínusz 40 fokos átlaghőmérsékletet).

Kép forrása: photojournal.jpl.nasa.gov

Ha az emberiség határait keresi (és ezt teszi már sok száz éve a legmagasabb hegycsúcsok és legmélyebb tengerárkok meghódításától kezdődően), akkor a következő teljesítendő cél egy szomszédos bolygó lehet, vagyis a Vénusz vagy a Mars. Ezen a ponton közbevetődik a Hold (melyre először 1969-ben lépett ember), hiszen azt is meghódítottuk, de az igazság az, hogy a Hold csak "mellékbolygónak" tekinthető. A Hold esetében a név és az égitest-típus ugyanis egybeesik (mint Izlandnál), hiszen a hold mint csillagászati kifejezés mindig azt az égitestet jelenti, mely egy bolygó körül kering (a Marsnak például két holdja is van). Így tehát a Hold (nagy kezdőbetűvel) meghódítása - bár kétségtelenül óriási tudományos tett volt annak idején - valójában nem egy önálló, teljes értékű bolygó megszerzését jelentette.

A téma, vagyis egy szomszédos bolygóra történő emberes küldetés megindítása már csak azért aktuális, mert idén nyáron a kínaiak és az amerikaiak is indítottak keringő, illetve leszálló egységeket a vörös bolygóra. A NASA július 30-án bocsátotta útjára a Persevarence -t, mely előre láthatólag 6 hónap utazást követően 2021 februárjában fog leszállni a Marson, hogy ott fúrásokkal kőzetmintákat vegyen. (Ezeket később egy másik szonda fogja begyűjteni és a Földre juttatni legkésőbb 2032-ig.) A kínaiak szintén júliusban küldték a vörös bolygóra a Tianven-1 elnevezésű szondájukat, mely aztán egyszerre alakít majd ki a Mars pályáján egy keringő egységet és küld a felszínre egy landoló-Marsjárót mely földmintákat vesz majd. Az önjáró felszíni egység előreláthatóan 2021 áprilisában érkezik a Marsra. Érdekességként megemlítendő, hogy egy harmadik ország, az Egyesült Arab Emírségek is jelentős pénzt ölt a Mars-kutatásba: július 20-án indították el ugyanis Al-Amal nevű űrszondájukat, mely a vörös bolygó körül keringve végez majd időjárási megfigyeléseket.

Miért épp a Mars?

Ahogyan a bevezetőben is említettem, a Mars az egyetlen olyan közelünkben lévő kőzetbolygó, melyre képesek vagyunk emberi legénységet juttatni. Hogy mi ennek az oka? Az egyik, hogy elérhető távolságban van: a Föld és a vörös bolygó egymáshoz legközelebbi pálya-pontjukon 56-58 millió kilométerre közelítik meg egymást (ez két évente fordul elő, így például idén, majd legközelebb 2022-ben). Ezzel szemben a többi Naprendszerbeli kőzetbolygó, a Vénuszt leszámítva egyelőre elérhetetlenül messze kering tőlünk. De mi a helyzet a Vénusszal? Közel van - igazság szerint kicsit közelebb is, mint a Mars (legközelebbi pontoknál alig 38 millió km-re) - ám felszíni viszonyai a pokolhoz hasonlatosak: állandó 500 fok a forróság, a százszoros légköri nyomás (93 ezer millibar), kénsavas esők jellemzik, erős üvegházhatással, 200-300 km-es szélviharok tombolnak a felszínen, a légkör pedig 96%-ban széndioxidból áll. A Mars ehhez képest barátságosabb bolygónak tűnik, ám még "ő" is messze áll attól, hogy a földi viszonyokhoz hasonlítsuk: felszíne negyede a Földének, sűrűsége 30%-kal alacsonyabb (emiatt a gravitáció harmadakkora, mint a Földön), a hőmérséklete viszont elviselhető: egyenlítőjén akár plusz fokok is előfordulnak (mértek már +20 fokot is), de jellemzően -40 - -50 fok a bolygóátlag. És most a főbb problémákról: a Marsnak szinte egyáltalán nincs légköre és nincs mágneses tere sem. Ez a két probléma pedig számtalan további súlyos gondot okoz. A mágneses tér ugyanis a kozmoszból érkező sugárzással szembeni védelem miatt lenne fontos és azért is, hogy megtartson egy átalakítható légkört a bolygó körül. Ám mivel a Mars nem rendelkezik ilyennel, felszíne teljesen védtelen a világűrből érkező káros sugárzással szemben, mely egyébként negyvenszerese a földinek. A felszín ugyancsak védtelen az állandóan becsapódó űrtörmelékkel, meteoritokkal szemben, hiszen azok légkör hiányában nem égnek el a Marshoz közeledve.

Az említettek miatt egy bármikor is kialakítandó Mars-felszíni, emberi lakhatás céljából létesítendő telepnek sokak szerint egy barlangban lenne a legjobb helye. További probléma a víz hiánya (mely az új kutatások szerint csak a felszín alatt, jég formájában található meg a Marson). Gond az is természetesen, hogy nincs termőföld és hogy a felszíni viszonyok nagyságrendekkel mostohábbak mint a Földön. A sok vasoxid miatt az egész bolygó vörös színű, rengeteg a hatalmas hegy és vulkán melyek mellett még a Mount Everest is eltörpül. Az Olympus Mons 21 ezer méter magas (!) a Mount Everest pedig csak 8848 m. Az a feltételezés, hogy a légkör hiánya miatt nincsenek felszíni szelek (akár viharos erejűek is) nagyrészt már megdőlt, így egy esetleges Mars- telepet (emberi legénységgel) még a viharok is fenyegetnék. De a legnagyobb probléma a felsoroltak közül a mágnesesség hiánya okozta védtelenség a hatalmas sugárzással szemben.

Ember a Marson? Mikor?

A NASA idén már kilencedik alkalommal küldött felszíni Mars-járókat és szondákat a vörös bolygóra: legelőször 1997-ben érkezett a Marsra amerikaiak alkotta szerkezet, ez volt a Sojourner. Később landolt a Marson a Spirit és az Opportunity, majd következett három szonda, a Pathfinder, a Phoenix és az InSight. Az idei (és 2021-ben Marsra érkező) egység, a Persevarence egy marsi "légkörbe" emelkedő űr-helikopter is visz magával, így most már a Mars közelében történő felszíni repülés lehetőségeit is képesek leszünk felmérni. Ez tekinthető az utolsó lépések egyikének az emberes küldetések megindítása előtt.

Kép forrása: pervenimus blog: Mars utazás és kolónia

A vörös bolygó két évente kerül olyan pozícióba, hogy érdemes legyen megkísérelni az odautazást. A Föld és a Mars közt jellemzően 200 - 250 millió km a távolság (a legmesszebbi pozíciójában 402 millió km-re van tőlünk), ám 26 havonta mindössze 56-58 millió km-re közelítjük meg egymást. Egy esetleges emberes küldetés 6-7 hónapig tartana (az 56 millió km-est távolságba). Összehasonlításul: 1969-ben három nap alatt értük el a Holdat, mely alig 384 400 km-re van a Földtől. A számokból is látszik: egy sikeres Mars-misszió óriási tudományos lépés lenne a Föld számára. A kérdés csak annyi: mikor indulhatnak az első űrhajósok a vörös bolygóra? A jelenlegi előrejelzések mindenképp a 2030-as évekre valószínűsítik ennek dátumát. 

Felhasznált irodalom:

• Sárneczky Krisztián: csillagászat.hu
• cnbc.com - China declares first solo Mars mission (2020 július 23.)
• digipac.ca - Earth-Mars-Moon Comparison
• Index -Felpörög a marsi élet utáni hajsza (2020.08.12.)
  

***

Ha érdekesnek találtad, várunk Facebook oldalunkon is!

08.12.13:52