Ma eldőlt: Nagy-Britannia kilép az Európai Unióból. Komoly változás ez, hiszen a kontinens második legerősebb gazdaságáról van szó. A Brit szigetek nominális GDP –je közel 3 billió dollár (kétszerese például az orosz gazdaságénak) amellett az angol diplomácia mindig is meghatározó módon vett részt az EU irányító szerveiben.
Az angol kilépés pártiak egyik fő érve a bevándorlás-politikában történő önállósodás volt, vagyis a szavazatok tekintélyes része vélhetően éppen a migrációs válság későbbiekre remélt hatékonyabb kezelése miatt érkezhetett Boris Johnson elképzelésére. Amellett rengeteg britnek van már elege a temérdek külföldi munkavállalóból, a sok Kelet-európai letelepedőből, akiket eddig az EU miatt voltak kénytelenek „eltűrni”. Ennek a fajta gondolkodásnak a népszerűségét mi sem mutatja jobban, mint éppen ennek a bizonyos szavazásnak a végeredménye.
Johnson és Cameron, a boldog győztes és a letört vesztes
Mindezek mellett lényeges szempont lehetett az is, hogy Nagy-Britannia mint szigetország mindig is külön kezelte önmagát Európától. Bár 1973-ban csatlakoztak az EU –hoz, a lakosság egy részénél sokkal erősebb érzelmi kötődés maradt a hajdani angol gyarmatrendszerből kialakult Brit Nemzetközösséghez, mint Európához. A font, mely mindvégig megmaradt angol fizetőeszköznek mindig is kiszorította az euro bevezetéshez kapcsolódó elképzeléseket. Ráadásul az angol vállalatok egy része és a brit gazdaság szereplőinek egy bizonyos hányada régóta gondolja úgy, hogy sokkal sikeresebb is lehetne Nagy-Britannia, ha az EU szabályainak béklyóitól megszabadulva, szabadon kereskedhetne külső országokkal.
A szavazók jobbra húzó, konzervatív és nemzeti része az elszakadást pártolta, a baloldaliak a maradást támogatták. Érdekes a korosztály és iskolai végzettség szerinti megoszlás is: a kutatások szerint ugyanis az idősebbek és a kevésbé képzettek brexit pártiak, míg fiatalok és képzettebbek a maradást preferálják. Most mindenesetre a Brexit győzött, a Boris Johnson - Michael Gove- Nigel Farage tengely, és vélhetően hamarosan közülük kerül majd ki az új brit miniszterelnök is.
Az elszakadás párti tábor három arca: Johnson, Gove és Farage
Most majd az angol parlament jóváhagyja a népszavazás eredményét és hosszú, alighanem évekig tartó egyeztetések, tárgyalások kezdődnek London és Brüsszel között. Négy dologban viszont rögtön nagy a várakozás.
- Szétesik e Nagy-Britannia, mi lesz a skótokkal?
- Menyit zuhan a font?
- Mi lesz az EU -ból érkezett munkavállalókkal?
- Mennyire lesz "ragadós" a brit példa, vagyis követik e Angliát más EU országok is?
Nagy-Britannia döntött: a saját útját akarja járni, még ha kockázatos és bizonytalan is ez az út. Az angol gazdaság mindenesetre erős, a világon az ötödik legerősebb (és Európában is rögtön a németek után következnek), joggal bízhatnak abban, hogy egyedül is boldogulnak majd. Meglátjuk. Az EU viszont biztosan gyengébb lesz távozásukkal.
EZ AZ, amiről ma egy kávé mellett beszélgetni akartam veletek