Nem telik el nap, hogy ne halljunk valamilyen terrorista merényletről, robbantásról, késelésről, lövöldözésről vagy gázolásról valahol Európában. Legutóbb (kedd délelőtt) Észak-Franciaországban támadtak meg egy templomot és öltek meg egy idős papot ISIS fegyveresek. Előtte Németországban zajlottak gyilkosságok és nem tudjuk mire ébredünk holnap?! Az egyes esetek közt azonban jelentős különbségek figyelhetők meg. Vannak valódi terror-akciók, ISIS vagy Al-Kaida fegyveresek által végrehajtott robbantások, merényletek és vannak spontán, terrorizmushoz nem köthető erőszakos esetek, melyek többnyire az európaitól nagyon eltérő kulturális identitásból és elkeseredésből erednek. A Münchenben született, iráni kamasz nem az ISIS parancsára lövöldözött és szilveszterkor sem a kalifa utasítására fogdosták a kölni nőket az arab migránsok. Nagyon sokszor a vallások, kultúrák normák ütközéséről van szó. Olyan konfliktusokról, amelyekben a " ... ha nem tudod megoldani a problémád, akkor üss, szúrj, lőj és gyilkolj ... " harmadik-világbeli "elve" találkozik az európai értékrenddel (mely ezt természetesen nem tudja elfogadni). Az egész megértéséhez nem árt egy kis történelmi kitekintést tennünk.
A legjobb a globalizációtól indulni. A globalizáció olyasmi, ami szándékainktól függetlenül folyamatosan zajlik, akkor is, ha nem akarunk róla tudomást venni és akkor is, ha elítéljük. A középkori Európa lakói még elképzelni sem tudták, hogy hogyan élnek embertársaik Ázsiában vagy Afrika mélyén, esetleg az Amazonasznál. Voltak persze nagy utazók, akik hírét hozták a távoli világoknak, de alapos ismeretei szinte senkinek nem voltak más kontinensekről. Aztán később, az újkori modernizáció (ipari forradalom) és a közlekedés fejlődése közelebb „húzta” egymáshoz a kontinenseket és az európaiak számára „kinyílt” a világ. Innentől egyre több információ kötötte össze az embereket. Végül jött a XIX. és a XX. század, amikor a gyarmatosítások már az egész világot érintették.
A legerősebb államok – erős gazdaságuk, hadseregeik, modern eszközeik révén - mindenhová kiterjesztették befolyásukat. Egyes helyeken erővel, másutt ügyes gazdasági húzásokkal, de mindenhol megjelent a nyugati civilizáció (és annak minden járulékos jellemzője). A világ nagy része francia, angol, német, amerikai és egyéb országok érdekszférájába került és az általuk közvetített értékrend általánossá kezdett válni. Ráadásul robbanásszerűvé vált a közlekedés illetve hírközlés fejlődése. A repülőjáratok megkönnyítették az utazást a Föld távoli pontjai közt, és a TV csatornák illetve a sajtó azonnal tudósított mindenről, bárhol is történt valami fontos dolog a földgolyón.
Mindenhol megjelent az angol nyelv, a számítástechnika, majd az internet, a Coca-Cola, az ExxonMobil, a hamburger és legfőképp a fogyasztói társadalom életformája (a "vásárolj-dolgozz-vásárolj" elve). Ettől a pillanattól kezdve „gőzerővel” indult be a globalizáció: a kulturális, értékrendbeli és életmódot érintő egységesedési folyamat, mely azóta is tart, ha akarjuk, ha nem.
Amikor megjelent a nyugati értékrend (gazdasági társaságok, nyugati termékek, modern eszközök, életmódbeli minták révén) például az arab országokban vagy Afrikában, a helyi lakosság egy része elzárkózott előle, másik része harcot kezdett ellene (nyugat-ellenes terrorista szervezetek által) és csak kicsiny hányada fogadta el azt. Később viszont az elmaradott övezetek lakói ráébredtek arra, hogy elhagyva szülőföldjüket és Európába, Amerikába vándorolva biztonságot, békét illetve jólétet „nyerhetnek” maguknak. Esélyt egy sokkal jobb életre. Megkezdődött hát az elszegényedett, háborúk sújtotta régiók lakosságának Európába és Észak-Amerikába áramlása (A folyamat gyakorlatilag már a századfordulótól fokozódó mértékben érezhető.) A betelepülés azonban az első száz esztendőben még nem öltött népvándorlásszerű méreteket. Az Európába és USA –ba érkezők lassú alkalmazkodással nagyobb súrlódások nélkül tudtak beilleszkedni a fogadó országok társadalmaiba. Így alakult ki például Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság néhány milliós muszlim társadalma, vagy az USA –ban élő, 15% -ot meghaladó (közel 50 milliós) Latin-amerikai közösség.
Aztán néhány éve – az afrikai és ázsiai nyomor fokozódásával és a helyi háborúk elviselhetetlenné válásával - megindult a tömeges migráció is Európa felé. 2015 januárja óta (alig 18 hónap alatt) másfél millió ember érkezett Ázsiából és Afrikából kontinensünkre (és könnyen lehet, hogy az évi 1 milliós bevándorlási metrum még növekedhet is) Ez a népmozgás hirtelen, fokozatosság nélkül, tömeges méretekben indult és tart ma is, teljesen szabályozatlan körülmények között. Az érkezők nagy tömegben és azonnal kerülnek szoros kapcsolatba az európai értékrenddel, - csempészek és menekülttáborok láncolatán keresztül - miközben az égvilágon senki és semmi nem készíti fel őket az európai életformára.
Az az afgán tinédzser, aki június közepén még a Hindukus tövében lévő falujában, mezítláb terelgeti kecskéit, egy-két hónappal később (a nyár végére) már Düsseldorfban sétálgat a Königsallee kirakatai előtt (hála az egyre hatékonyabb embercsempészeknek). Egy-két hónap alatt több száz évnyi civilizációs távolságot kell „átugornia”, miközben semmit (vagy nagyon keveset) tud csak arról, hogy mennyire más az a közeg, ahová érkezik.
Európában a nőket egyenrangúnak tekintjük és megbecsüljük (nem jogfosztottként kezeljük, burka vagy csador viselésére kényszerítve őket); Európában a munka az élet szerves része, mert annak elvégzése biztosítja a megélhetést számunkra. Európában az erőszak nem lehet a problémák megoldásának eszköze, mert évszázadok alatt elértük a jog uralmát, mely mindenkit egyformán véd az igazságtalanságoktól. Európában az egyéni akaratot tiszteljük, és elfogadjuk. Európában fontos a tisztaság, a higiénia, a környezetünk védelme, mert ugyancsak évszázadok alatt megtanultuk ezek jelentőségét. Európában elfogadjuk mások véleményét, meghallgatjuk az ellenérveket, tiszteljük az eltérő gondolatokat és elveket a szólásszabadság garantálásával. Európában szeretjük a békét és fenntartjuk a rendet, mert közös történelmünk megtanított ezek megbecsülésére. Európa elfogadja a vallási sokszínűséget, de azt már nem, hogy egyetlen vallás uralja az összes többit (az élet minden területén szabályozva mindennapjainkat).
Mindezzel szemben az afrikai, ázsiai – és ezen területeket nagyobbrészt jellemző muszlim – közösségek életformája másodrendűnek tartja a nőket, másként tekint a munka szerepére, elfogadja az erőszak időnkénti alkalmazását (sőt probléma-megoldási eszközként használja), a vallási szokásoknak sokszor alárendeli az egyéni akaratot és korlátozottan alkalmazza a polgári szabadságjogokat, a demokrácia vívmányait. (Szaúd-Arábiában 2015-ig nem szavazhattak a nők, Jemenben a férfiak gépfegyverekkel és késekkel az oldalukon mászkálnak, Szudánban pedig 15 ezer forint a minimálbér.)
Európa a maga „vívmányaiért” évszázadokon keresztül küzdött. A most érkezőknek meg kell tanulniuk ezeket és meg kell ismerniük hagyományainkat is. Sőt. El kell fogadniuk azok betartását. Európa számára tehát jelenleg a legnagyobb kihívás, hogy valami módon áthidalja a milliós nagyságrendben érkező, eltérő kultúrájú népek és az európai értékrend közti szakadékot. Nem könnyű feladat, de azonnal megoldandó, mert közös érdek: Nekik is és nekünk is!
Harmat Árpád Péter
Ez az, amiről a mai kávé mellett beszélgetni akartam veletek. Ti mit gondoltok?
2016.07.26.11:50