A közel 1 millió négyzetkilométer alapterületű (916 000 km2) és 31 millió lakosú Venezuela, mely Latin-Amerika 6. legerősebb gazdaságát tudhatja magáénak -- Brazília, Mexikó, Argentína, Kolumbia és Chile után (nem kis részben a GDP 25%-át hozó olajkitermelésnek köszönhetően) és kétszer akkora nominális GDP -t produkálva, mint Magyarország -- már évek óta szerepel a nemzetközi híradások élvonalában. Ismertségének fő oka részint az ország körüli folyamatos nemzetközi feszültség (botrányok sora), részint az állandó belső zavargások, tüntetések, sztrájkok előfordulása, részint pedig a drasztikusan romló közbiztonság. Fővárosa Caracas, ma a világ 3. legveszélyesebb városa, ahol 100 ezer emberre évente 119 gyilkosság jut.  

Ma a világ figyelme a szokottnál is jobban irányul Venezuelára, mert polgárháború szélére sodródott, sőt egy jelentős nemzetközi konfliktus részeként háborús állapotok közelébe került. Érdemes tehát kicsit visszatekintenünk az ország múltjára: hogyan alakulhatott ki a mai helyzet?

A 14 éven keresztül hatalmon lévő "forradalmár-elnök", az antikapitalista, baloldali Hugo Chavez 2013 március 5-én hunyt el rákban (ugyanazon a napon, mint Sztálin). Külügyminisztere, alelnöke és fő bizalmasa, az akkoriban épp 50 éves Nicolas Maduro (aki fiatalon egyszerű caracasi buszsofőrként kezdte pályafutását) azonnal késznek mutatkozott a chavezi politika folytatására és 2013 tavaszán át is vette helyét Venezuela "kormányrúdjánál".

Hatalomra kerülése után szinte azonnal választás is legitimálta Maduro elnöki mandátumát és kezdetben úgy tűnt a "mester" országos népszerűsége Maduróra is "átragad" majd. Az első esztendőben egy így is történt: az új elnök éppúgy megkapta a nép bizalmát, mint Chavez. Ám egy évvel Maduro beiktatása után, 2014 folyamán jelentős megmozdulások kezdődtek Venezuela-szerte, mégpedig az alapvető élelmiszeri termékek hiánya, a magas infláció, az egyre nagyobb arányú bűnözés és az általános életszínvonal-csökkenés miatt. Maduro kormánya a problémákért az USA -t és a "fasiszta ellenzéket" okolta. Ugyanakkor a baloldali kormányzat egyértelműen élvezni kezdte a putyini Oroszország és Kína támogatását. 

A megmozdulások 2015-től kezdődően váltak egyre gyakoribbakká és jelentősebbekké Venezuelában, miközben a bűnözés és erőszak szintje minden korábbinál magasabbra emelkedett. Az utcai gyilkosságok száma óriásira nőtt: évente 16 ezer embert öltek meg országszerte. Maduro fokozódó katonai-rendőri jelenléttel válaszolt a helyzetre és Venezuela nagyvárosaiba háromezer katonát rendelt. Súlyosbította a helyzetet, hogy közben megkezdődött a venezuelai gazdaság összeomlása is, melynek első lépéseként csökkenésnek indult a kőolaj-kitermelés, hatalmas bevétel-visszaesést okozva. Az ország legfőbb gazdasági sikerágazata került veszélybe.

Ami a jelenlegi helyzetet illeti, az egyértelműen válságos: a venezuelai gazdaság romokban, az életszínvonal folyamatosan csökken, rekordokat ér el az infláció, a munkanélküliség és a bűnözés.

Egy 2017-es Maduro elleni tüntetés Caracasban

Közben az ország külkapcsolatai is zavarosak. Venezuela és az USA viszonyára az ambivalens kettősség jellemző: egyik oldalon rengeteg gazdasági szál köti össze a két országot, másik oldalon viszont Maduro az amerikai kormányt vádolja a helyi ellenzék támogatásáért. Az USA valóban ellenzi Maduro kormányzati módszereit és elítéli egyre inkább katonai diktatúrára emlékeztető rendszerét is. Miközben az amerikai - venezuelai kapcsolatok egyre válságosabbak, Kína és Oroszország fokozatosan közeledni próbálnak Madurohoz. Kína ma már Venezuela második legfontosabb kereskedelmi partnere, ráadásul a legnagyobb kölcsönök folyósítója is. Ami Oroszországot illeti: a legfrissebb hírek szerint az oroszok aktív szerepet vállalnak abban, hogy Maduro pénzzé tegye az ország aranytartalékainak egy részét (orosz repülők szállítják a venezuelai arany egy részét az Egyesült Arab Emirátusokba) A lépés átmenetileg csökkentheti ugyan Venezuela anyagi gondjait, de valódi (és tartós) megoldást semmiképp sem hozhat, nem beszélve a nemzetközi feszültség szításáról. 

Maduro és ellenfele: Guaido

A Latin-Amerikai országok többsége az ellenzéket és annak vezérét Juan Gauidot támogatja -- legfőképp Brazília, Argentína, Chile és Peru -- míg mások, például Mexikó, Nicaragua és Salvador inkább Maduro mellett tartanak ki.  

Odahaza a venezuelai válság végét sokan Maduro megbuktatásában látják. Közülük a legfontosabb politikus a parlament elnöke, az alig 35 éves, mérnök végzettségű Juan Guaido. Az ifjú ellenzéki idén januárban, Maduro második elnöki ciklusának megkezdését követően jelentette be, hogy ideiglenes államfőként átveszi a hatalmat Venezuelában. A bejelentést azonban nem követte fordulat, a hadsereg ugyanis (egyelőre) megmaradt Maduro oldalán. Jelen pillanatban mind Venezuela, mind a világ kettéosztott a jövő kérdésében: egyik oldalon a chavezista, antikapitalisták állnak, kitartva Maduro mellett, az orosz, kínai és török kormányok támogatásával, míg velük szemben a másik oldalon Guaido hívei sorakoznak fel, az USA és a nyugat-európai államok (főként Spanyolország és Franciaország) támogatásával.

Jelenleg a légkör pattanásig feszült Venezuelában, akár egy belső polgárháború, akár egy kívülről jövő katonai beavatkozás nyomán kialakuló háborús helyzet is létrejöhet, nemzetközi konfliktussá növelve a krízist. A helyi hadsereg magatartása is döntő lehet: ha kitartanak Maduro mellett, bármi megtörténhet (még egy amerikai katonai beavatkozás is), ám ha átállnak Guaido oldalára, a jelenlegi kormányfőnek csak a menekülés lehetősége marad. Akár így, akár úgy, Venezuela hamarosan nagy változások elé néz. A kérdés csak az: milyen áron; és ez az ár háborút jelent e?

Ha tetszett a poszt, keresd Facebook oldalunkat is!

2019.02.01. (15:16)