Éppen hat hónappal a magyarországi mozi premier után láttam az Éjszakai ragadozók (Nocturnal Animals) című amerikai thrillert Amy Adams (Érkezés), Jake Gyllenhaal (Mélyütés, Túl a barátságon) és Michael Shannon (Az acélember) főszereplésével, egy teljesen kezdő rendező: Tom Ford készítésében. A filmet a kritikusok jó része 2016 egyik legjobb alkotásának tartja és mi tagadás, valóban nehéz az embernek kivonnia magát a sztori és a főszereplők játékának hatása alól. Egyszerre ledöbbentő, ijesztő és izgalmas. Kényelmetlenül szembesít bennünket az "én mit tennék az ő helyében" kérdéssel. Az egész egy kemény, akciódráma (ha létezik ilyen) egy letaglózó történet keretei között. 

A film sztorija voltaképpen három szálon fut: láthatunk egy gazdag 30 -as nőt, Susan Morrow -t (Amy Adams) aki jómódban él és egy művészeti galériát vezet, boldogtalan házasságban élve műkincs-kereskedő férjével; láthatunk pár fejezetet egy párkapcsolatból az említett hölgy múltjában előző férjével, Edwarddal (Jake Gyllenhaal) és végül láthatunk egy egészen elképesztő kegyetlen történetet, ami egy könyv sztorija Edward tollából (a nőnek elküldve). A háromból ez a legutóbbi a leginkább letaglózó, hiszen egy hétköznapi esetként indulva véres végkifejletet mutat a nézőnek.

Innentől spoileres az elemzésem. Ha még nem láttad a filmet, fontold meg, hogy elolvasod e posztom folytatását. Döntésedhez annyit, hogy az "Éjszakai ragadozók" olyan film, ami szerintem a sztori ismeretében is ütős tud lenni. De persze te tudod.

Visszatérve a filmhez: Edward könyvében egy család utazik valahová: apa, anya és egy 16-17 körüli kamaszlány. Az apát (Tony Hastingsot) szintén Jake Gyllenhaal alakítja (mégpedig szakállban), az anyát Isla Fisher jeleníti meg, a kamaszlány megformálója pedig Ellie Bamber. Útjuk elhagyott, sivatagos vidéken visz keresztül, ahol egy fiatalokból álló társaság az éjszaka közepén leszorítja őket az útról. Innen indul a borzalom: az apát elkülönítik és a sivatag egyik mellékútjának végén sorsára hagyják, az anyát és lányát pedig egy közeli tanyára viszik, ahol mindkettőt megerőszakolják és megölik. Egy ponton a férfi választás előtt áll, ugyanis miután kiteszik visszajönnek megkeresni (meggondolva magukat). Ekkor a pasas tépelődik kicsit, mit tegyen: adja fel magát és ezzel elérheti, hogy családja után vigyék, de megkockáztatva, hogy megölik, vagy bújjon el, megreszkírozva, hogy soha nem tudja meg hová vitték feleségét és lányát, de megúszva, hogy kinyírják. Az elbújást választja.

A magam részéről, én már ezen a ponton nagyon elgondolkodtam: mit tennék? De egy perc után már tudtam is a választ: én bizony feladtam volna rejtekhelyem és velük mentem volna, hogy a családom után vigyenek. Így esélyem lett volna megmenteni valahogy őket, ha meg nem sikerül, legalább velük halok meg. Nélkülük úgy sem akarnék tovább élni. Edward viszont nem így tett, amiért később, a tragédia után iszonyú lelkiismeret furdalás gyötörte.

De persze a tépelődések sorának ezzel nincs vége: a néző azon zaklatja fel magát a film közepén, hogy vajon képes lenne e feldolgozni mindazt, ami a főhőssel, a családapával történik? Akarna e bosszút állni? Keresné e a tetteseket, vagy inkább saját gyászával foglalkozna? Egyáltalán TUDNA e tovább élni egy ilyen tragédia után? A filmbeli karakter a helyi rendőrfőnökkel (nyomozóval), a zseniális alakítást nyújtó Michael Shannon -nal (filmbeli neve: Bobby Andes felügyelő) összeállva a bosszú mellett dönt és végül elfogja a bandavezért. Itt jön a harmadik dilemma: vajon ki mit tenne az illetővel? Átadná a bíróságnak (de akkor esetleg bizonyíték hiányában felmentenék), vagy maga szolgáltatna igazságot? Ha igen, volna e hozzá elég ereje? Meg is kínozná, vagy csak megölné? Kényelmetlen kérdések és magunkba nézést követelnek. Ez is a film célja. Tony Hastings igazságot akar, ami csak részben sikerül neki. De a legvégét nem áruljuk el.

Ami a film másik két szálát illeti: Susan Morrow (Amy Adams) múltja és jelene szomorú, hibákkal teli és üres. És mindezt csakis magának köszönheti. Rosszul méri fel ugyanis első férjét, Edwardot és elhamarkodott döntéssel elhagyja, gyermekét elveteti, majd új férjet választ magának. Ezzel óriási fájdalmat okoz, Edward pedig 20 évvel később egy regényben írja ki magából ezt a fájdalmat. Regénye az a véres történet, amit fentebb olvasható. Ez az a sztori, amit kiadás előtt elküld Susannak ("for Susan" felvezetéssel). 

Itt megint nagyon el lehet gondolkodni: most akkor mi is a kapcsolat? Miért éppen ilyen történetet ír Edward és küld el első feleségének? Talán vele történt meg későbbi életében mindez (először én is erre gondoltam), vagy inkább a regénybeli családapa mérhetetlen fájdalmát így méri saját, magánéleti fájdalmához? Ahhoz a fájdalomhoz, amit Susan okozott mikor elhagyta és elvetette közös gyermeküket? Persze idővel kiderül: az utóbbiról lehet inkább szó.

A címben szereplő "éjszakai ragadozók" kifejezés nem azokat a kegyetlen éjjeli támadókat takarja, akik Edward könyvében megölik a családapa feleségét és lányát, hanem Susant és Edwardot. Ők azok, akik éjjelente nem aludva, kétségek közt hányódva vívódnak és vágynak egy másik életre egészen válásukig. A film rengeteg elgondolkodtató kérdést vet fel: milyen a jó házasság, mire vagyunk képesek szeretteinkért, mekkora fájdalom viselhető még el, milyen következményei lehetnek jó és rossz döntéseinknek. Ugyanakkor az egész mű végtelenül nyomasztó, a tüdőrákos nyomozótól, a megerőszakolt és agyonvert áldozatokig és a döbbenetes végkifejletig, amit nem árulunk el.

Ami a szereplőket illeti: ennél a filmnél élesen külön kezelendő karakter és színészi játék. Ugyanis például Edward karaktere egy mély, sokszintű figura, ugyanakkor Jake Gyllenhaal egy meglehetősen enervált és szűkszavú szereplőt csinál belőle. Susan Morrow karaktere egy megkeseredett, szomorú, de problémáin folyamatosan őrlődő nő képét vetíti elénk, amit Amy Adams sajnos csak 80-90 százalékban tud hozni. A feladat kicsit mindkettőjüknek kemény dió, ez az igazság. És ez alul-hangolja az egész filmet. A rendezés formabontó, de kicsit szétszórt és aránytalanságokkal teli, meglehetősen sok "üresjárattal".

Összességében azért az "Éjszakai ragadozók" egy különleges, gondolatébresztő és megdöbbentő filmalkotás. Ajánlani tudom a valódi érzéseket átélni szerető, intellektuálisan érzékeny, empatikus és gondolkodni szerető, igényesebb filmkedvelőknek, akik képesek feldolgozni a történet kegyetlenségeit.

Értékelésem: 7,5 / 10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett a poszt, keresd Facebook oldalunkat is!

2017.05.21.(23:30)