Az emberiség Kopernikusz, Galilei és Giordano Bruno óta kíváncsi a világűrre, melynek titkait az elmúlt évszázadokban egyre nagyobb és elszántabb lelkesedéssel kereste. Bár Brunót az egyház 1600 február 17-én máglyahalálra ítélte és kivégeztette (élve elégetéssel Róma főterén), a tudósok nem tekintették ezt rossz előjelnek, sőt napjainkig tartóan fürkészték/fürkészik tovább a Földet körülvevő világmindenséget.

A XX. században aztán egymást érték az űrkutatás nagy mérföldkövei: 1942-ben a német Werner von Braun vezette tudós-csoport a világűr széléig juttatott el egy rakétát. Tizenöt évvel később, 1957 október 4-én Föld-körüli pályára állt a világ első műholdja, a Szputnyik 1. Következett 1961, amikor az első ember, Jurij Gagarin kijutott a világűrbe, majd 1969 július 21., az első emberi Holdra szállás (Neil Armstrong). Az utóbbi évtizedekben aztán felgyorsultak az események: 1976-ban az amerikai Viking 1 és 2 űrszondák sikeresen leszálltak a Marsra, 1995-ben felfedezték a legelső extraszoláris bolygót, az 51 Pegasi b-t (mely az első Naprendszeren kívüli égitestként lett azonosítva) és 2009 március 7-én Föld-követő pályára állt a Kepler-űrtávcső, mely 2018 októberéig több, mint félmillió csillagot és több ezer exobolygót azonosított és térképezett fel (óriási lökést adva a csillagászat XXI. századi fejlődésének).

A nemzetközi űrkutatásban mindig sajátos szerepet kapott a lakható (vagy lakhatóvá tehető) bolygók felkutatásának szándéka, részint más égitesteken kialakuló élet lehetőségének boncolgatása, részint pedig egy esetleges kolonizáció esélye miatt. [Az élet kialakulásának feltételeiről 2016-ban írtunk.] Sajnos sokáig egyáltalán nem koronázta siker az ilyen irányú tapogatózásokat. A Mars, noha közelsége, szilárd felszíne és egyéb adatai miatt elvben kolonizálható lehetne, valójában nem felel meg a terraformálás feltételeinek, elsősorban mágnesességének hiánya és így a légkör kialakításának esélytelensége illetve a kozmikus sugárzással szemben való teljes védtelensége miatt. (Bár vannak már olyan NASA kutatások, melyek erre a problémára is találnak megoldást.)

A Mars és felszíne

Miután a Naprendszer kőzetbolygói kizárhatóak lettek mind az élet megléte (kialakulása), mind a kolonizáció, mind pedig terraformálás szempontjából (leszámítva a marsi barlang-telepek vagy vénuszi lebegő "városok" fantáziaterveit), a tudomány figyelme az exobolygók, vagyis a Naprendszeren kívüli égitestek felé fordult. A lakható, az élet kialakulására (meglétére) esélyes exobolygók felkutatása igazából csak 2010 hozott komolyabb eredményeket, ettől az évtől ugyanis mostanáig vagy tucatnyi olyan bolygót azonosítottak, mely elvben alkalmas lehet élet kialakulására. Többségük a 20 és 600 fényév távolság közti tartományban található.

A Proxima b exobolygó

Az élet szempontjából potenciálisan szóba jöhető bolygók közül a legközelebbi, a 2016-ban felfedezett Proxima b, mely a Proxima Centauri nevű csillagjától 7,5 millió kilométerre kering (a Kentaur csillagképben). Az égitestet a chilei La Silla Obszervatórium HARPS rendszere (High Accuracy Radial velocity Planet Searcher) fedezte fel. Az említett bolygó tőlünk 4,2 fényévre található, vagyis a Naprendszerünk szélétől még három fényév távolságot kellene megtennünk az eléréséhez.

Fantáziakép a Proxima b elképzelt felszínéről

Egy fényév egyébként 9,46 billió km, másként kifejezve: 9 és fél ezer milliárd km; vagyis a Proxima b közel 40 billió kilométerre van Földünktől. Ez az irdatlan távolság talán csak akkor fogható fel igazán, ha belegondolunk: a Mars átlagos távolsága tőlünk "csupán" 225 - 250 millió km (0,00025 billió km) és egyelőre még oda sem tudunk embert küldeni, mert meghaladja technikai és egyéb tudásunkat. (Igazság szerint eddig csak a Holdig jutottunk, mely 384 400 km-re van tőlünk). Vajon mikor leszünk képesek a Föld-Mars távolságnál 160 ezerszer messzebb eljutni? És főleg milyen járművel? Mi hajtja majd? Esetleg az Einstein-féle térgörbületeket használja majd, melyet "Eisntein-Rosen híd" néven ismer a tudomány?

Féreglyuk és térgörbület

Az odautazáson túl, maga a bolygó is érdekes. Proxima b -ről jelenleg meglehetősen keveset tudunk, de a francia nemzeti tudományos kutatóintézet (Centre national de la recherche scientifique) komolyan foglalkozik ennek az égitestnek a megismerésével. A bolygó mérete nagyon hasonló a Földéhez, a becsléseik szerint alig 30%-kal nagyobb csak bolygónknál és a tudósok szerint lehetséges felszínén folyékony víz megléte is. Bár naprendszeri mértékkel nézve nagyon közel van csillagához (7,5 millió km-re, miközben például a Merkúr 58 millió, a Föld pedig 150 millió km-re kering a Naptól),  Proxima b csillaga nagyságrendekkel halványabb a Napnál (fényereje ezrede a Napénak), így szakértők szerint épp a lakhatóság határán van. Klímája "emberbarát" mind a légkör meglétét, mind annak nyomását vagy hőmérsékletét tekintve. Feltételezik azt is, hogy pályája kötött, vagyis mindig ugyanazon oldalát mutatja csillaga felé (így egyik oldalán mindig nappal, a másikon mindig éjszaka van) és nincsenek évszakok sem a felszínén.

Az AFP által kérdezett asztofizikusok szerint a Proxima b egy sűrű, fém maggal rendelkező, sziklás köpennyel "ellátott" bolygó, melynek tömegét jelentős részben (mintegy 50%-ban) hatalmas óceánjai teszik ki. Elképzelhető, hogy csupán egyetlen nagy, összefüggő óceánnak rendelkezik, viszont annak mélysége a 200 km-t is elérheti. Mindenesetre a Proxima b mérete, adottságai, főként légkörének esetleges megléte, vélhető mágnesessége (magnetoszféra jelenléte, mely védi felszínét a kozmikus sugárzástól és gondoskodik a légkör megtartásáról is) igen fontos jövőbeni célponttá teszik ezt a ma még elérhetetlennek tűnő és távoli égitestet.

Ezen a ponton már feltehetjük a kérdést: ha valami csoda folytán (vagy egy tudományos áttörésnek köszönhetően) áthidalhatnánk azt a 40 billió kilométert, mely jelenleg elválaszt bennünket a Proxima b-től, akkor mihez kezdenénk azzal a helyzettel, hogy eljuthatunk oda? Lehetségessé válna ott emberek lakta telepek, városok kialakítása? Ha igen, ez az új közösség idővel hová fejlődhetne és mennyire térne el az itt maradottaktól? A fő kérdés pedig: találhatnánk ott fejlettebb életformákat? Esetleg onnan kiinduló kutatásokkal: értelmes életet a közelben? Izgalmas és és a sci-fi világába vezető kérdések ezek, melyek jelenleg (és még alighanem unokáink idejében) is csak a fantáziánkban találhatnak válaszokra. /Csillagászattal foglalkozó egyéb posztjaink./

Facebook oldalunk

***

 2019.10.29.22:57